|
Főoldal - Zalaegerszegi
Zenebarátok Klubja - Zeneklub
online - 2021/22. Gradus ad Parnassum
- 4. sorozat
Zeneklub - online
Gradus ad Parnassum
4. sorozat: Közepesen csípős, nehezen emészthető - 3. hét
"Kissé fűszeresebb darabok, kalandvágyó fülek számára."
(Klassz-IQs)
Ives: A megválaszolatlan kérdés (6')
Charles Ives, amerikai zeneszerző kompozícióját egy kritikus a kontrasztok
tanulmányának nevezte. Egy trombita a vonósok kísérteties hátterével hétszer
megismételve felteszi a lét örök kérdését, amelyre a fuvolák válaszolnak, egyre
izgatottabban és atonálisabban. A fafúvósok valójában a mi, emberi válaszainkat
képviselik, melyek egyre türelmetlenebbek, egyre kétségbeesettebbek, mígnem
teljesen elvesztik értelmüket. Mindeközben a vonósok saját, külön zenéjüket
játsszák, végtelenül lassan és lágyan. Soha nem változnak, soha nem lesznek
hangosabbak vagy gyorsabbak, soha nem hat rájuk a furcsa kérdés-felelet
párbeszéd a trombita és a fafúvósok között.
A partitúra jelzései szerint a trombita végig pianóban szól, az utolsó kérdés
pedig pp-ben. A vonósok végig ppp-t játszanak, amely a végén pppp-re halkul. A
fafúvósok azonban fokozatosan erősödnek, a hat válasz dinamikai jelzései: p, mp,
mf, f<ff, f<ff, ff<fff<ffff. Ives megjegyezte: "a fuvolák egyre erősödő hangja
miatt előfordulhat, hogy a hallgatók nem hallják a vonósokat, de nem is fontos,
hogy hallják".
A végén, amikor a trombita utoljára teszi fel a kérdést, a vonósok szinte az
örökkévalóságig elnyújtják a tiszta G-dúr hármashangzatot. Ez a darab nagyon
szemléletesen mutatja be a 20. századi tonális és atonális zene dichotómiáját.
(A Wikipedia alapján)
Prokofjev: 5. szimfónia (51’)
Az 1944-ben keletkezett szimfóniában a komponista az emberi szellem dicséretét
zengi, amelyen nem lehet úrrá a háború embertelensége. Ezt jelzi a mű komoly,
sőt, emelkedett hangja. Ez a hang uralkodik a méltóságteljes, nagyszabású első
tételen is, amely - a szimfóniák első tételétől eltérően - lassú zene. A második
tétel scherzója bravúros fordulataival, fanyar hangzásával már sokkal közelebb
áll Prokofjev zeneszerzői énjéhez, mint az első tétel. Utána azonban ismét lassú
tétel következik, s ez nem nélkülözi a tragikus hangulatot sem. Ennek a
hangulatnak az ünnepélyes feszültségét oldja fel a mozgalmas és vidám finálé,
amelyben a zeneszerző egy-egy pillanatra visszaidézi az előző tételek áradó
líráját is.
(Pándi Marianne: Hangversenykalauz alapján)
| 
E-napló,
