Főoldal - Zalaegerszegi
Zenebarátok Klubja - Zeneklub
online - 2021/22. Gradus ad Parnassum
- 2. sorozat
Zeneklub - online
Gradus ad Parnassum
2. sorozat: Lágy, könnyen emészthető - 3. hét
"Ezeket a darabokat nem feltétlenül ismerik fel, de teljesen közérthetőek."
(Klassz-IQs)
Berlioz: Római karnevál,
nyitány (10')
A darab eredetileg a Benvenuto Cellini, háromfelvonásos opera közzenéje volt.
Felidézi az opera karneváli jelenetét és az első felvonás szerelmi kettősét. A
mű a modern zenekari hangzás ragyogó példája, Berlioz legegységesebb, művészi
törekvéseiben legsikerültebb kompozícióinak egyike
Brahms: 1. szimfónia
(50')
Brahms akkor kezdett foglalkozni a szimfónia megírásának tervével, amikor
nagyrabecsült barátján, Schumannon kitört az elmebaj. A tragikus esemény megrázó
hatása a készülő szimfónia első tételének drámai hangjában is megnyilatkozott.
Egyéb alkotásai miatt azonban csak két évtized múltával fejezte be a zeneszerző
az I. szimfóniát.
Az első tétel elé Brahms lassú bevezetést iktatott, amely a mű sejtelmesen
komoly hangulatát, dallamvilágának kromatikáját valami ködös borongásból engedi
kibontakozni, mielőtt még a főtétel határozott arcélét felvillantaná. A lassú
második tétel Schumannra utal: az ő zongoraműveinek álomszerű világában nyílik
ki egy-egy tétel ehhez hasonló, rövid és kifejező gesztussal. A harmadik tétel
álmodozó, elmélázó hangja - a német népdal hangja - inkább bölcsődalnak tűnik. A
zárótételt ismét lassú bevezető rész előzi meg. Csak ezután hangzik fel az a
dallam, amelyet általában Beethoven öröm-dallamához hasonlítanak, de nem igényel
kórust, hanem harmonikusan olvad a hangszerek együttesébe. A maga komolyságában
ez is feloldódást, megbékélést, sőt, győzelmet jelent. A kóda diadaléneke pedig
Wagner időbeli közelségére utal, akitől Brahmsot ugyan a kortársai szemében egy
világ választotta el, de akihez az idő múlása mégis egyre jobban közelíti.
(Pándi Marianne: Hangversenykalauz alapján)
|