|
Főoldal - Zalaegerszegi
Zenebarátok Klubja - Zeneklub
online - 2021/22. Gradus ad Parnassum
- 2. sorozat
Zeneklub - online
Gradus ad Parnassum
2. sorozat: Lágy, könnyen emészthető zeneművek - 1. hét
"Ezeket a darabokat nem feltétlenül ismerik fel, de teljesen közérthetőek."
(Klassz-IQs)
Prokofjev: 1. (Klasszikus) szimfónia (16’)
Prokofjev Haydn és Mozart nyomdokaiba akart lépni, de a korszerű zenei technika és kifejezőeszközök segítségével. A forma arányossága, a hangszerelés gazdaságossága, világossága könnyen érthetővé teszi a rendkívül népszerű művet.
Az első tétel két témáját a hegedűk exponálják. Mindkét téma eleven, sziporkázó, szellemes és vidáman gunyoros. A fagott különösen humoros karaktert kölcsönöz a második témának.
A lassú tétel karcsú és érzékeny dallamát szintén a hegedűk szólaltatják meg.
A harmadik tétel gavotte-ját a szikrázóan szellemes és virtuóz finálé zárja.
Liszt: 2. magyar rapszódia (9’)
Liszt magyar rapszódiái nem a valódi népdalkincsből veszik a témáikat, hanem részben a cigányzene magyarnak vagy magyarosnak vélt zenei anyagát dolgozzák fel, részben pedig a népies műdalok cigánymuzsikusok által megszólaltatott változatait. Ez a körülmény mit sem von le a darabok művészi értékéből. Liszt a cigányzenekarok jellegzetes hangszereit – hegedű, klarinét, cimbalom – idézi fel zongorán.
A rapszódia elnevezés egyaránt utal az előadás kötetlenségére és a műforma váratlan hangulatváltásaira, amely a kétrészes (lassú, friss) szerkezetben kristályosodik ki.
Liszt összesen 19 zongoradarabot írt a Magyar Rapszódiáknak nevezett sorozatban. Közülük hat kompozíció zenekari feldolgozásban is forgalomba került. Ezek hangszerelése Doppler Ferenc közreműködésével készült. A 2. rapszódia témái állítólag H. Ehrlich német zongoraművésztől származnak.
Zenekari változat (11’):
https://youtu.be/uNi-_0kqpdE
Britten: Változatok és fúga egy Purcell-témára (17’)
Britten egy oktatófilmhez készítette zeneművét, amely a zenekar hangszereivel ismerteti meg a nézőket. E célból négy csoportra osztotta a hangszereket: vonósokra, fafúvósokra, rézfúvósokra és ütőhangszerekre. Bevezetésül a témát, Purcell Abdelazar című kísérőzenéjének egyik tételét szólaltatja meg, először a teljes zenekar, majd sorra valamennyi hangszercsoport. A téma bemutatásának végén ismét a teljes együttes szól. Ezt követően minden hangszer előadja a maga változatát, a témát a maga képére formálja, a maga sajátos megszólaltatási technikájához idomítja. A fuvola és a piccolo szeszélyesen vidám játékot űz vele, az oboán édes melankóliával énekel, a klarinét virtuóz mutatványra használja, a rézfúvókon ünnepélyes induló alakjában mutatkozik be, a hegedűk ragyogó polonézt húznak a dallamára. A vonóscsalád többi tagjának bevonása után az egész zenekar részt vesz a játékban. A befejező fúgában a hangszerek ugyanabban a sorrendben lépnek be szólamaikkal, ahogy a variációk során bemutatkoztak.
Lásd még:
Wikipedia
Bach: 3. (D-dúr) zenekari szvit (18’)
A 18. században a zenekari szvit a legnépszerűbb hangszeres műfajok közé tartozott. A szórakoztató célú muzsika táncos jellegű tételek sorozatából áll.
Bach az 1720-as években komponálta 4 szvitből álló sorozatát. A 3. szvit szokásos, francia nyitányformájának középső szakasza inkább az olasz concerto stílust idézi. A nyitányt követő Air az egyik legnépszerűbb Bach-tétel. A szvit hagyományaitól eltérően nem tánc, hanem önmagáért való ének, a szinte vég nélkül áradó Bach-dallam egyik csodaszép példája. A szvit kettős gavotte-tal, majd bourrée-val folytatódik, végül gigue-val zárul.
(Pándi Marianne: Hangversenykalauz alapján)
| 
E-napló,
