Zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium

Főoldal - Zalaegerszegi Zenebarátok Klubja - Zeneklub online - 2019. nov.

Zeneklub - online

 

A szólótól a duoecettig
Trió és decett


[A két, illetve 11 hangszer által megszólaltatott párosítások technikai okokból később kerülnek sorra.]

A trió - a duó/duett párral ellentétben - már általában hangszeres kompozíciót jelent, a három énekhangra írt műveket ugyanis tercettnek nevezzük. Bár a 20. században elmosódott a trió/tercett éles megkülönböztetése (lásd például Randel: The Harvard Dictionary of Music, 2003). Az általában hegedűre, mélyhegedűre és gordonkára vagy nagybőgőre írt triószonáta a kamarazene kedvelt műfaja volt a 17-18. században. Telemann például körülbelül 150 triószonátát írt. Előfordult persze az is, hogy a triót nagyobb zenekar adta elő, amelyben minden szólamot több muzsikus játszott. A triószonátát aztán a 18. század végén a vonósnégyes váltotta fel.
Először hallgassunk meg egy tipikus, rokokó vonóstriót. Összeállítása nagyon gyakori: hegedűn, mélyhegedűn és csellón szólal meg. Itt még a hegedű erőteljesen kiemelkedik a hangszerek közül. Szerzője, Luigi Boccherini, itáliai komponista és csellóművész, Mozart kortársa, nagyon népszerű volt a maga idejében. Rengeteg kamaraművet írt, köztük mintegy 70 vonóstriót, illetve szonátát. Az 1793-ban komponált opus 47-es sorozatot Poroszország királyának, Frigyes Vilmosnak küldte ajándékba, aki szintén játszott csellón. Ezek a triók a szokásokkal ellentétben nem három, hanem csak két tételből állnak. Hallgassuk meg a sorozat első darabját.
Luigi Boccherini (1743-1805): A-dúr vonóstrió (Op.47, No. 1., 1793)
hegedű, mélyhegedű, cselló
1. Allegretto moderato, 2. Tempo di minuetto
Felvétel: Veles Ensemble (London, 2017)

A tíz hangszeren megszólaló műveket decettnek nevezzük, a latin decem (10) szó alapján. A klasszikus korban nem nagyon alkalmazták ezt a kifejezést. Helyette a fúvósszerenád vagy divertimento megjelölést használták, mivel ezeket a darabokat általában tíz hangszeren szólaltatták meg. A decett kifejezés inkább a 20. században terjedt el. A francia dixtuor megjelölés azonban elég gyakran előfordult a 19. században is, mert a franciák nagyon kedvelték a szerkezetileg két fúvóskvintettre komponált szerenádokat.
Mozart az 1770-es évek elején két divertimentót írt 10 fúvósra, pontosan egyforma szerkezettel (tételekkel). Ezek a korai művek a könnyed szórakoztatást szolgálták. A későbbiekben már nem alkalmazott ilyen hangszeregyüttest. A menüett-tétel érdekessége, hogy a trió részt (4:43-tól 5:48-ig) tényleg 3 hangszer adja elő (a két angolkürt és a fagott, bár ez két fagott esetén valójában négy hangszer lenne :), így kapcsolódik koncertünk másik együttes-típusához. A 17-18. században ugyanis egy tánctétel (általában menüett) középső részét szintén triónak hívták, amit a zenekarból kiemelkedő három hangszer szólaltatott meg. Általában hangulatban, tempóban és hangnemben is szemben állt a mű főrészével. Később már elhomályosul a háromszólamú jelentése, inkább csak a fő témával szembeni hangzás- és hangnemi kontrasztot őrizte meg.
A felvételen szereplő együttes 9 tagból áll, hiányzik egy fagott. A partitúra szerint azonban a két fagott pontosan ugyanazt a dallamot adja elő, talán ezért maradt ki az egyik.
W.A. Mozart: Esz-dúr divertimento (K166, 1773)
2 oboa, 2 klarinét, 2 angolkürt, 2 kürt, 2 fagott
1. Allegro, 2. Menüett és trió, 3. Andante grazioso, 4. Adagio, 5. Allegro (rondó)
Felvétel: Symphonic Wind Ensemble (Central Michigan University, 2013)
Egy jobb minőségű hangfelvétel: https://youtu.be/gLR4Jov98TM

A 18. század derekán a triószonátából kialakult a zongoratrió műfaja. A leggyakrabban hegedű és cselló szerepelt a zongora mellett. Ekkor már egyenrangú az egyes hangszerek szerepe. Sok zenekari művet is átírtak zongoratrióra a házi koncertekhez. Beethoven például maga készített első két szimfóniájához ilyen átiratot. Most inkább egy változatosabb, fuvola-fagott-zongoratriója következik. A mű érdekessége, hogy a partitúrát Beethoven halála után találták meg, a hagyatékában. Valószínűleg 1786 körül, 15 korában komponálta. Erősen érződik rajta Mozart hatása. A zenetörténészek feltételezik, hogy Friderich von Westerholt gróf számára készült, aki játszott fagotton. Az ismeretség onnan származott, hogy Beethoven zongoraleckéket adott a gróf lányának.
Beethoven: G-dúr trió fuvolára, fagottra és zongorára (WoO 37, 1786 körül) 23'
1. Allegro, 2. Adagio, 3. Andante con variazioni
Felvétel: Pei-San Chiu, Joyce Fleck, Tal-Haim Samnon (Recital Hall, Indiana University, 2011)
Egy jobb minőségű hangfelvétel: https://youtu.be/w0Hihv2N_h4

Szünet

A 17-18. század triószonátáit a leggyakrabban két (!) szólóhangszer szólaltatta meg, basszuskísérettel (basso continuo). A trió megjelölés inkább a három tételre utalt, annál is inkább, mert a basso continuót általában két hangszer (így a művet összesen négy előadó) játszotta, például mélyhegedű vagy cselló, és csembaló. Most egy ilyen "trió" következik, Vivaldi opus 1-es sorozatának utolsó, 12. szonátája. Ebben a műben a cselló többször kilép a basszuskíséret szerepéből. A címadó "follia" az egyik legrégebbi zenei harmóniasorozatot jelenti, melyet sok zeneszerző, köztük Lully, Corelli, Scarlatti, Händel, Bach, sőt, Liszt, Beethoven és Rahmanyinov is feldolgozott. Vivaldi műve Arcangelo Corelli d-moll hegedűszonátájából a "La Follia" téma variációira épül. Magát a fóliát, azaz a harmóniasorozatot a mélyhegedűt bemutató koncerten is meghallgattuk, A hangszerek csodálatos világa sorozatban.
Vivaldi: d-moll triószonáta (La Follia, RV 63, 1705)
2 hegedű, cselló, csembaló
1. Téma (Adagio), 2-20. Variációk
Felvétel: Suhnah Yu, Kuan-Chang Tu hegedű, Sera Cheon cselló, Albert Mühlböck csembaló
Lásd még: https://en.wikipedia.org/wiki/Folia

Következzék ismét egy decett, amelyben a fúvósok mellett vonósok is megszólalnak. A 20. századi francia zeneszerző és zongoraművész, Jean Françaix művében az együttest valójában egy vonós- és egy fúvóskvintett alkotja. Az élénk stílusú szerző nagyon sok darabot komponált. Szinte minden zenekari hangszerre és kisegyüttesre írt műveket. Szerzeményeit könnyed, szellemes stílus jellemzi. Elutasította az atonalitást. Az volt a célja, hogy örömet szerezzen a hallgatóságnak.
Jean Françaix (1912-1997): Dixtuor (decett) vonóskvintettre és fúvóskvintettre (1987)
fuvola, oboa, klarinét, fagott, kürt, 2 hegedű, mélyhegedű, cselló, nagybőgő
1. Larghetto, 2. Tranquillo-Allegro, 3. Andante, 4. Scherzando, 5. Allegro moderato
Felvétel: Omega Ensemble (City Recital Hall, Sydney, 2014)

Befejezésül visszatérünk a klasszikus korhoz. A triót a 18. században a három hangszeren előadott kompozíciók mellett még a háromszólamú művek megjelölésére is alkalmazták, függetlenül a valójában megszólaló hangszerek számától. Ide tartoznak például Bach orgonatriói, melyeket egyetlen orgonára írt, továbbá háromszólamú invenciói (sinfoniák). Hallgassuk meg egy orgonatrióját! Az 1720-as évek végén, Lipcsében készült 6 orgonaszonáta a hangszer legnehezebben lejátszható kompozíciói közé tartozik. Bach legidősebb fiának ajánlotta, hogy fejlessze orgonatudását. Lett is eredménye, mert Wilhelm Friedermann Bach aztán híres orgonaművésszé vált.
J.S. Bach: Esz-dúr triószonáta orgonára, No. 1. (BWV 525, 1730 körül)
1. Allegro, 2. Adagio, 3. Allegro
Felvétel: Alma Faxén (Hedvig Eleonora Church, Stockholm, 2019)

Ráadás

A ráadás kissé hosszabb a szokásosnál, de a zeneszerző személye miatt érdemes meghallgatni. Joachim Raff, a termékeny német-svájci komponista és zongoraművész a maga korában a legismertebb zeneszerzők közé tartozott, de aztán eléggé feledésbe merült. A romantikus programzene egyik kiváló képviselőjeként emlegették. Nagy hatással volt barátja, Richard Strauss korai darabjaira. Szólóhangszerre írt művein kívül kamaraműveket, szimfóniákat, versenyműveket és operákat is komponált. 1850-től 1853-ig Liszt Ferenc asszisztenseként dolgozott Weimarban, ahol rész vett Liszt több művének hangszerelésében. 1878-tól a frankfurti konzervatórium első igazgatójaként kifejezetten a női zeneszerzők számára indított osztályt, akiket akkoriban nem vettek nagyon komolyan.
A Sinfonietta egyedinek mutatkozik Raff munkásságában, mert ezen kívül csak egy korai kompozíciója készült fúvószenekarra. Ugyanakkor fennmaradt a népszerűsége, jóval azután is, hogy zenéjének nagy részét már elfelejtették. Ennek oka valószínűleg a mű életszerűsége és jó humora.
Joachim Raff (1822-1882): Sinfonietta két fúvóskvintettre (Op. 188., 1873) 26'
2 fuvola, 2 oboa, 2 klarinét, 2 kürt, 2 fagott
1. Allegro, 2. Allegro molto, 3. Larghetto, 4. Vivace
Felvétel: NYO Canada Chamber Music (Wilfrid Laurier University, 2016)
Lásd még: http://www.raff.org/music/detail/chamber/sin_etta.htm

További decettek

Vincent Persichetti (1915-1987): Szerenád tíz fúvósra, No. 1 (1929)
      A zeneszerző 14 évesen komponálta a művet.
      fuvola, oboa, fagott, klarinét, 2 trombita, 2 kürt, harsona, tuba
      1. Prelude, 2. Episode, 3. Song, 4. Interlude, 5. Dance
Théodore Dubois (1837-1924): Dixtuor fúvóskvintettre és vonóskvintettre (1906)
      fuvola, oboa, klarinét, kürt, fagott, 2 hegedű, mélyhegedű, cselló, nagybőgő
      1. Larghetto-Allegro non troppo, 2. Larghetto, 3. Allegretto, 4. Allegretto
George Enescu (1881-1955): D-dúr decett fúvósokra (Op. 14, 1906)
      2 fuvola, oboa, angolkürt, 2 klarinét, 2 fagott, 2 kürt (azaz két fúvóskvintett)
      1. Doucement mouvementé, 2. Modérément – Vivement, 3. Allégrement, mais pas trop vif
      Lásd még: https://en.wikipedia.org/wiki/Decet_(Enescu)
Gordon Jacob (1895-1984): Öreg bor új palackban (1959)
      1. The Wraggle Taggle Gypsies, 2. The Three Ravens, 3. Begone, dull care, 4. Early one morning
      Lásd még: https://ir.uiowa.edu/etd/4960/
Ligeti György: Töredékek kamarazenekarra (1961)
      kontrafagott, basszustrombita, kontrabasszus tuba, ütőhangszer, hárfa, zongora, csembaló, három gordonka
John Henry Griesbach (1798–1875): Decett oboára, klarinétra, kürtre, fagottra, zongorára, két hegedűre, mélyhegedűre, csellóra és nagybőgőre
https://en.wikipedia.org/wiki/Decet_(music)

Összeállította: Juhász Tibor

www.zmgzeg.edu.hu
Látogatók 2020. jan. 1. óta (Pageviews: a megnyitott oldalak száma)
Flag Counter