Főoldal - Zalaegerszegi Zenebarátok Klubja
- Zeneklub online - 2019. okt.
Zeneklub - online
A szólótól a duodecettig
Szóló és duodecett
Ebben az évadban olyan zeneművekkel ismerkedünk meg, melyeket 13 hangszer ad
elő. Na nem egyszerre, hanem összesen. Ha az egyik művet például szólóhangszerre
komponálták, akkor olyannal állítjuk párba, amely 12 hangszerre készült. A duók
mellé 11 hangszeres, a triók mellé 10 hangszeres művek kerülnek és így tovább.
Remélem, senki nem szenved triszkaidekafóbiában, azaz nem fél a 13-as számtól.
Sőt, inkább kellemesen fog szórakozni az online koncerteken.
A BMW müncheni irodaházának 13. szintjén nincsenek irodák,
csak egy kék rés
Kezdjük az egyetlen hangszerre, azaz szólóra írt művekkel, illetve 12
hangszerrel. Ez utóbbiakat duodecettnek hívják a duodecim (12) latin szó
alapján. A klasszikus zeneszerzők nem jelölték meg így a kompozícióikat. Az
elnevezés inkább a 20. században terjedt el, bár akkor is csak eléggé
korlátozott mértékben. A solo pedig olaszul egyetlent, egyedülit jelent.
Rimszkij-Korszakov/Cziffra György: A
dongó
Minden bizonnyal a zongora és az orgona szerepel legtöbbször önmagában a
koncerttermekben. Ezért ezeket a hangszereket ki is akartam hagyni a műsorból.
De mégsem tehetem meg, hogy ne idézzem kedvenc zongoraművésznőm, Yuja (Judzsa)
Wang egy boszorkányos felvételét, amely 2008-ban, 21 éves korában készült. A
dongó eredetileg Rimszkij-Korszakov: Mese Szaltán cárról című operájában szólal
meg. A száműzött cárevicset egy elvarázsolt hercegnő dongóvá változtatja, így
szökik meg a szigetről, és tér vissza hazájába. A zenekari intermezzót többek között
Cziffra György írta át zongorára.
Felvétel: Yuja Wang, Verbier Church, Verbier, Svájc, 2008
Debussy: Syrinx (1913)
Debussy-t különleges kapcsolat fűzte a fuvolához. Ezt bizonyítja az Egy faun
délutánjának csodálatos fuvolaszólója. 1913-ban írt Syrinx-e alig 3 perces
zenemű. Ch. P. E. Bachot követően 150 évig nem komponált senki jelentős darabot szóló
fuvolára. Néhány zenetörténész szerint Debussy ütemvonalak nélkül jegyezte le a
darabot, majd később egy neves fuvolaművész, Marcel Moyse egészítette ki a
kottát. A cím Szürinx nimfára utal, akit Pán isten üldözött a szerelmével, s aki
menekülés közben egy folyóparton náddá változott. Pán letelepedett a partra, és
kisvártatva megindító, halk zengést hallott, a nád között hullámzó szellő
zúgását. A nádasból előtörő szép hangok adták az ötletet Pánnak a pánsíp
készítéséhez. (A felvételen elhangzó másik mű Fauré: Fantázia.)
Felvétel: Mathilde Calderini, Festival Pablo Casals, Prades, 2012
George Enescu: Kamaraszimfónia
tizenkét szólóhangszerre (op. 33, 1954)
A szólók után következzen egy duodecett. Enescu egy évvel a halála előtt,
1954-ben írta kamaraszimfóniáját. Ez volt az utolsó befejezett műve. Fuvola,
oboa, angolkürt, klarinét, fagott, kürt, trombita, hegedű, mélyhegedű, cselló,
nagybőgő és zongora szólal meg benne. Valójában egy négy tételen átívelő
szonátát hallunk.
1. tétel. Molto moderato. Kettős expozíció, szintézise vezet a következő
tételekhez.
2. tétel. Allegro molto moderato. Kombinált scherzo és téma variációkkal.
3. tétel. Adagio. Az előző tételben megjelenő témákat egyesíti egy hatalmas
zenei vonulatban.
4. tétel. Allegro molto moderato. Első része folytatja a témák szintézisét, majd
összegezi az első tétel zenei anyagát.
Felvétel: Sori együttes, vezényel: Jang-Hoon Cho, Szöuli Művészeti Centrum, 2013
Malcolm Arnold (1921-2006):
Kürtfantázia (op. 88, 1966)
Az angol zeneszerző a komolyzenei műveken kívül színpadi és balettzenéket, két
operát és egy musicalt is komponált. Több mint 100 film zenei anyagának
összeállításában működött közre, köztük a Híd a Kwai folyón zenéjében, amelyért
Oscar- és Grammy-díjat kapott.
Felvétel: Steve Park, Mormon Imaház, Salt Lake City
Ligeti György: Ramifications
vonószenekarra (1969)
A kompozíció ötlete már 1967-ben felmerült, azonban csak 1968-1969-ben
valósította meg a zeneszerző. A darab megrendelésre készült. Ligeti György
ugyanis 1965-ben megnyerte a Kuszevickij-díjat, ami azt jelentette, hogy záros
határidőn belül zenét kellett írni Szergej és Natalja Kuszevickij emlékére.(*) A Ramificationsban
(~ Elágazások) már érződik az eltolódás a zenei masszával történő komponálástól a
többdallamúság felé. A hangszereket két csoportba sorolhatjuk. A 3
hegedű, a mélyhegedű és a cselló dallamát a 4 hegedűből, mélyhegedűből és
csellóból álló másik csoport egy negyed hanggal magasabban játssza, mint az első
csoport. A mű fő ritmusát a gyorsan ismétlődő, kis motívumok alakítják ki.
(Részletesebben lásd:
https://youtu.be/RlBeVrXaA-c)
Felvétel: Norvég Kamarazenekar, vezényel Per Kristian Skalstad (2017)
(*) Szergej Kuszevickij (Koussevitzky) orosz-amerikai nagybőgőművész, negyed
évszázadon át a Bostoni Szimfonikusok nagy sikerű, vezető karmestere volt.
Többek között Leonard Bernstein tartozott a tanítványai közé. Kuszevickij
második felesége, Natalja emlékére alapította a Kuszevickij Zenei Alapítványt.
amely Britten, Bartók, Copland, Messiaen és sok más zeneszerző modern
alkotásainak létrehozását támogatta.
Philip Glass (1937-): Metamorphosis
Two, Flowing (1988)
Az első rész befejezéseként következzen ismét egy modern kompozíció a 20. század második felének egyik
legnagyobb hatású amerikai zeneszerzőjétől. Az eredetileg zongorára készült
művet az előadó, a koreai születésű, holland hárfaművész a zeneszerző
jóváhagyásával írta át hárfára. A hárfa persze nem egyenértékű a zongorával, az
átdolgozás azonban sokkal változatosabb hangzásvilágot, részletesebb kidolgozást
nyújt, mint az eredeti zongoramű. Éppen ez nyerte el Glass tetszését. Az
eredeti, öt darabból álló sorozatot egyébként Franz Kaffka ugyanilyen című
novellája ihlette, és az elbeszélés színpadi változatához készült.
Felvétel: Lavinia Meijer, Hervormde Kerk, Kortenhoef, 2013
Ha valaki kedvet kapott az eredeti, zongorára írt mű meghallgatásához, akkor:
Philip Glass: Metamorphosis
Two (zongora: Casey Gene Dierlam)
Egy különleges felvétel:
https://youtu.be/xwan6RVe1S0
(lásd még:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Hang_(ütőhangszer),
https://hvg.hu/kultura/20170720_Lepukkant_gyarepuletben_keszul_a_magyar_handpan)
Szünet
Ismeretlen, XVI. századi spanyol szerző: Hegedűfantázia
Koncertünk második részét egy különleges felvétellel kezdjük. A videóban kiírt címet
letakartam, hogy legyen módja a nézőknek találgatni. :) Ha ismerős a zene,
az nem véletlen. Bach idejében még nem vették túl komolyan a szerzői jogot
(utalunk itt például Händelre, aki bizonyíthatóan nagyon sok motívumot
kölcsönzött más zeneszerzőktől). Érdekes, hogy Bach orgonaátiratának nem maradt
fenn az eredeti kézirata. A művet Johannes Ringk, német zeneszerző jóvoltából
ismerjük, aki először 1730-ban, 12 éves korában másolta le a darabot, a korabeli
zeneszerzők sok más kompozíciója mellett.
Felvétel: Kovács Flóra (részlet Az utókor ítélete című sorozatból, MTV, 2009)
Telemann: A-dúr fantázia szóló oboára
No. 1. (1732)
1. Vivace, 2. Adagio, 3. Allegro
A 12 műből álló sorozatot eredetileg fuvolára írta a szerző, de gyakran játsszák
oboán. Telemann fantáziái egyedülállóak a barokk zeneirodalomban, mert
olyan tételeket tartalmaznak (például fúgát), melyeket szinte lehetetlennek tűnik fuvolán lejátszani. A sorozat (majdnem)
minden egész hangnak megfelelő dúr és moll hangnemet felölel (például D-dúr,
d-moll, E-dúr, e-moll stb., bár van néhány kivétel). Maga a zeneszerző később
átírta a fantáziákat hegedűre is.
Felvétel: Vivien Kong, 2018
A 12 fantázia fuvolára:
https://youtu.be/uE9SjAqPGsc
Julius Klengel (1859-1933): Himnusz 12
csellóra (op. 57, 1922)
A német csellóművész
zeneszerző főleg etűdjeiről és a hangszerre írt szóló műveiről híres. Több száz
darabot komponált csellóra, köztük szonátákat, kvartetteket, versenyműveket. A
csellókra írt duodecett először Nikisch Artúr, magyar karmester gyászszertartásán szólalt meg
1922-ben, Lipcsében.
Felvétel: Deutschen Stiftung Musikleben, Elbphilharmonie Hamburg,
2017
Wilhelm Berger (1861-1911): F-dúr szerenád 12
fúvósra (op. 102, 1910)
1. Moderato, 2. Scherzo, 3. Minuet Grazioso, 4. Romanze Adagio, 5. Finale Vivace
A termékeny német zeneszerző stílusa közel állt Brahmséhoz. Az F-dúr szerenád
azonban, késői műveihez hasonlóan inkább Max Regert idézi. A dallamos első
tételt kiemeli oboaszólója és kürtkvartettje. A második tételben vidám, élénk
fuvola- és klarinétbetétek szólalnak meg. A menüettet inkább érzelmes motívumok
jellemzik, a románcban viszont szomorú, melankolikus kürtszólót hallunk. Az
utolsó tétel rondója nagyszerű hangulatot teremt, élénk fugatóval.
A duodecettet 2 fuvola, 2 oboa, 2 klarinét, 4 kürt és 2 fagott alkotja. Az éles
szemű nézők azonban felfedezhetnek egy kakukktojást is a zenekarban. A nagybőgő
szólama egyáltalán nem szerepel a partitúrában. Talán a basszust erősíti ebben
az előadásban. Sebaj, legalább 13 hangszert is hallunk egyszerre, ha már a
bevezetőben ennyiről volt szó. :)
Felvétel: Musiker des Con Brio Orchesters, St. Barbara Kirche, 2017
Niccoló Paganini (1782-1840): D-dúr
caprice, No. 20.
Hegedűvel kezdtük, hegedűvel is fejezzük be. Niccoló Paganini briliáns kompozíciói a
mai napig a hegedűművészek állandó műsorszámait képezik. 24 capricciója a legnehezebben
eljátszható, virtuóz hegedűdarabok közé tartozik. A 20-as sorszámú, D-dúr capricében
a D-húr dudaszerű zümmögése képezi az A és E húron megszólaló lírai
melódia hátterét. Majd egy gyors, 16 ütemes passzázs következik trillákkal és staccatóval. A művet a lírai dallam visszatérése zárja.
Felvétel: Angela Chan, Academy for Performing Arts Concert Hall, Hong Kong, 2015
Ráadás
House of Flying Fingers
Ráadásként következzék Yuja Wang egy másik felvétele, amely 2007-ben, 19 éves
korában készült a gyakorlóteremben, a San Franciscoi Szimfonikusokkal bemutatott
koncertje előtt. Mozart Török indulója egyébként nem önálló zongoradarab,
valójában az A-dúr zongoraszonáta (K331) 3., rondó tétele. Carmen pedig a 2.
felvonás elején adja elő a Cigánydalt Bizet operájában.
Felvétel: Yuja Wang, 2007
Paganini, az ördög hegedűse (német-olasz film, 2013, részlet)
Befejezésül nézzünk meg egy részletet Bernard Rose rendező 2013-as
Paganini-filmjéből. Az itáliai hegedűvirtuóz 1831-ben utazott Londonba, de
koncertkörútja baljós módon kezdődött. Rosszindulatú pletykák és irigy támadások
késleltették a "mocskos francia" fellépéseit. A film jelenetében Paganini elkeseredve indul a
szállodából egy éjszakai kiruccanásra, melynek során egy kiskocsmában köt ki.
Impresszáriója kíséri, illetve valódi kilétét rejtve egy újságírónő, aki
felismeri a művész tehetségét, és londoni tartózkodásának krónikása lesz.
Paganini: David Garrett
Összeállította: Juhász Tibor
| 
E-napló,
