5. Jellegzetességei

A hegy tele van érdekesebbnél érdekesebb geológiai képződményekkel, melyek közül néhány világhírű és ismert (például a bazaltorgonák), de a többsége a turisták számára ismeretlen. Sőt, ezeket még az útikönyvek nagy része sem említi. Most ezeket az érdekességeket mutatom be a hegy déli csücskétől az északi végéig haladva, először a keleti oldalt, majd a nyugati részt.
250 évvel ezelőtt a hegy nem így nézett ki, ahogyan ma megcsodálhatjuk. Az azóta történt legnagyobb változás a hegyet 1757ben sújtó suvadás. Hosszú ideig folytak a viták a hegy csuszamlásának idejéről. Dr. Darnay (Dornyai) Béla az 1930-as években, egy helyi újságban hívta fel a környék lakóinak figyelmét arra, hogy adatokat gyűjt a suvadás időpontjáról. Eleinte az 1660-as évekre tette a csuszamlás idejét. A végső megoldást egy 1758-ban, Győrben kiadott kalendárium adta, ezzel a szöveggel:
"Magyarországba - Balaton mellett - Szent György-hegyen 24 szőlők, alatta való pinczékkel egybe, mint egy földindulás által elsüllyedtek"
Csak ezután vált világossá, hogy a hegy melyik részén van a suvadás. Több koncepció alakult ki a suvadás okát tekintve. Egyesek szerint a víz (valami miatt) áttörte a kemény, bazaltos kőzetet, s ezáltal beszivárgott alája. Az alatta lévő pannon réteget, mely itt főként agyagos volt, sikamlóssá tette. Akár a lejtés iránya, akár a felette lévő hegyrészlet alátámasztása megszűnik, a hegyrész megindul és a sebesség mértékétől, a hegyrész tömegétől függően elvégzi pusztítását. Mások szerint a csúcs alatt lévő 30-50 méter mélységű horpadás keletkezése "tolhatta" előre a hegyrészletet. A harmadik szemlélet szerint az erózió és a defláció elhordta a pannon rétegegeket, és a megmaradt réteg a bazalttakaró súlya alatt kicsúszott a hegy alól, aminek következtében a hegy egy része lesuvadt. Véleményem szerint a víz és a szél munkásságának köszönhető a horpadás, aminek berogyását követően "előrenyomult" a hegyrészlet, annyira, hogy nem volt már alátámasztás (vagy a bazalttakaró alól leomlottak a pannon rétegek), így lesuvadt az a rész. A suvadás után a hegyoromzat alatti rész a leomlott bazalt miatt jó ideig megművelhetetlen volt, de ma már szőlőt termesztenek ezen a területen. A suvadás a nép emlékezetében is él. Az öregek a hegyet nevezik "Dőlthegynek" is. A suvadás történéséről még egy kis történet is van. A fáma szerint, amikor a hegy megcsúszott, a közelben tartózkodó emberek a rendkívüli természeti jelenség láttára térde rogytak, kezüket összekulcsolva az égre emelték tekintetüket, így várták a katasztrófa végét.* Emberáldozatról nem szól sem a szájhagyomány, sem a kalendárium. Valószínűsíthető, hogy a csuszamlás akkor történ, amikor már nem voltak szőlőszezonmunkák (például télvíz idején).
A suvadás leglátványosabb következménye a Vércseszirt kialakulása. A Vércseszirt nem más, mint a suvadáskor kiemelkedett bazaltdarab. Ez úgy néz ki, mintha egy különálló hegy lenne, és ezt a benyomásunkat a körülötte lévő horpadás csak erősíti. Csupasz sziklafalait nem nőtte be növényzet, így már messziről is látni lehet.
A hegy legmagasabb pontja (mint már említettem) salakos bazaltlávából épül fel. 415 méter magasan helyezkedik el az Adria szintje fölött. A tökéletes kilátást biztosítja, hogy nem sok fa zavarja a kilátást (csak északról vannak magasabb fák). Innen be lehet látni az egész Tapolcai-medencét, amely csodálatos panorámát nyújt. Régebben itt voltak még vulkáni bombák, de ma már mindet elhordták múzeumokba.
A Szent György-hegy leghíresebb geológiai alakzatai a bazaltorgonák. Ezek a hegy északkeleti oldalán alakultak ki, mert itt van a hegy legjobban kitéve a deflációnak, ugyanis az itt uralkodó szélirány északkeleti. Az oszlopok keletkezési körülményeit a tudomány a láva kihűlésével és kikristályosodásával magyarázza. Az 1300 oC körül kiömlő bazaltláva nem egyformán hűlt le. Ekkor a hamarabb kihűlt ásványszemek központokká lesznek, ahonnan a kihűlés a felület minden irányában egyenlő mértékben terjed tovább. A kihűlés közben a láva összehúzódott, a gyors hőmérsékletveszteség következtében a láva felszínére merőleges repedések is keletkeztek, az összehúzódott anyag oszlopszerűen szilárdult meg. A víz befolyt a függőleges repedésekbe, és a szél segítségével elhordta a puhább, morzsalékos anyagokat, így keletkeztek öt-, hat-, vagy sokszögű oszlopok. Nem ritkák az 1-2 méter átmérőjű, 20-30 méter magas oszlopok, melyek közül némelyik teljesen szabadon van a víz és a szél munkájának köszönhetően. Azonban a Szent György-hegy bazaltoszlopai azért egyedülállóak, mert nem csak függőleges, hanem vízszintes hézagok is tagolják őket. Emiatt minden oszlop olyan, mintha óriási pénzoszlop volna, különálló korongokból áll. Ha már nem bírják az oszlopok a fagy, a víz, a szél és a hőmérsékletváltozás "támadásait", megadják magukat és összeomlanak. Egy-egy oszlop (főleg a szabadon állóak) összeomlását leginkább az okozza, hogy a vízszintes hézagokba is "beférkőzik" a szél, pusztítja a korongokat, megbomlik az egyensúly és összedől az oszlop. Van, amikor nem dől le az egész oszlop, hanem csak egy része, a megmaradt, lecsonkult részt nevezi a nép "kűzsákoknak, vagy kőzsákoknak". A ledőlt oszlopok különálló korongokká esnek szét. Van olyan is, amikor a szél csak egy részét bomlasztja az oszlopnak, ilyenkor az oszlop ledőlés után nem esik szét, hanem egyben marad. Messziről nézve az oszlopokat olyanok, mintha hatalmas orgonasípok lennének. Az oszlopok szépen látszanak a turistaház felől is, de a gyeptakaróból kiemelkedő oszlopok tetejét igazi szépségéből az orgonák feletti kilátóról láthatjuk. Bazaltorgonák nem csak a hegy ezen részén vannak, voltak a raposkai oldalon is, csak ott 1908-ban, kőfejtéssel nagyrészüket elhordták, annyira, hogy látni lehetett, ahogyan "nekitámaszkodtak" a pannon rétegeknek. Ezt a részt ma már benőtte a növényzet.
A bazaltorgonák alatt sok letöredezett korongot lehet látni. A rengeteg szétvált korong és egész, fekvő oszlop valóságos kőtengert alkot, melyek nehezítik a bazaltorgonákhoz való eljutást, de legalább láthatjuk, hogy mik építik fel az oszlopokat.
Az orgonák alatt található az 1934-ben épült Kaán-ház. Nevét Kaán Károlyról kapta, aki rengeteget tett a Tapolcai-medence hegyeinek elbányászása ellen, és a magyar természetvédelem úttörője volt. A ma turistaházként funkcionáló épület tornácáról gyönyörű kilátás van a medence keleti területére. Ez volt a Balaton-felvidék első önálló turistaháza.
A hegy egyik érdekes híressége a Jégbarlang. A turistaháztól nem messze a sziklák között keskeny hasadás található. A leomlott sziklák miatt csak éppen be lehet lépni a barlangba. Érdekessége, hogy a barlangba tett pohár víz (még a legmelegebb napon is) jéghideg lesz, és az üveg fala bepárásodik. A nép még nevezi Sárkánybarlangnak is, mivel itt lakott régen a sárkány.
A hegy nyugati oldalának érdekességei a bányák. Egyik bányában ma parkoló van, míg a nagyobbik bányában szép, hatszöges oszlopokban megmerevedett, hajladozó bazalt található a bányafalban.
A hegy egyre csak kopik és kopik, koptatja az idő vasfoga. Az 1757-es suvadáshoz hasonlóan manapság is akármikor történhet egy ilyen jelenség, amely átalakíthatja a hegy formáját. Bármikor dönthet az állam vezetése úgy, hogy megnyit egy bányát a hegyen, de reméljük nem fog ilyen szörnyűség történni, mert az végzetes lenne. Az oszlopok rétegesen elváltak, elválnak, kerekded korongokat alkotva. Így volt ez a múltban, a különböző földtörténeti korokban, de ugyanígy van ez napjainkban is, amikor az ember megfigyelheti, feljegyezheti ezeket a jelenségeket. A különböző elektronikus eszközök segítségével újabb és újabb adatok derülhetnek ki a Föld mélyével kapcsolatban, bővítve ezzel tudásunkat. De a természet erejét nem tudjuk megállítani, nem tudunk (szerencsére) semmit se tenni ellene, ő megy a maga útján. A Szent György-hegy példájával be lehet bizonyítani, hogy egy terület, egy hegy nem állhat meg sohasem, mindig változásban van. Minden egyes kőnek, kőzetdarabnak, porszemnek saját története van, semmiből sincs két egyforma.