Zalaegerszeg környékének mélyszerkezeti viszonyai

A Zala-medence északi részén a Pannon-medence aljzata alatt fekvő nagyszerkezeti egység a Dunántúli Középhegységi Egység, mely a felszín alatt 1-3000 m mélységben található. Kőrössy László szerint 4 alapegységre osztható: ezek a Salomvári nagyszerkezet, a Hahóti magas rögvonulat, a Zalatárnok-Bak-Pötrétei eocén árok és a Keleti medenceszegély./7. sz. forrás/ Míg a Salomvári nagyszerkezetnél a medencealjzat töréses rögei kiemelkednek környezetükből, addig a Keleti medenceszegély vidékét a felszínről a mélybe bukó medencealjzat, valamint a Hahóti magas rögvonulatot a Keszthelyi-hegység felől Ny felé lépcsősen sűlyedő gerincszerű mezozóos rögsorozat jellemzi, melyekre K felé kiékelődő neogén rétegsor települt. A lényegében kéttípusú /szigetszerűen kiemelkedő és K-ről Ny-ra lépcsősen sűlyedő/ aljzat között a mezozóos alaphegység árokszerűen a mélybe sűlyedt és ezt az árkot vastag eocén tengeri és vulkáni képződmények töltötték ki.

A terület földtani fejlődése a mezozoikum és a kainozoikum során
A Triász transzgresszió során, mely kb. 230 millió évvel ezelőtt következett be a terület a Thetys medencéjéhez tartozott, amely vastag mészkő és dolomitrétegeket hagyott hátra, melyeket az andráshidai és a salomvári fúrások 2033, ill. 2480 m mélyben értek el./8. sz.forrás/ A jurakori üledék hiánya a terület kiemelkedésére utal. A kb. 195 millió évvel ezelőtt kezdődő korszakban a Thetys medencéjét a lemeztektonikai mozgások következtében több lemeztöredék, ill. mikrokontinens tagolta./9. sz.forrás/ A kb. 137 millió évvel ezelőtt kezdődő kréta korban a tenger ismét elborította a területet, melynek következtében diszkordánsan /üledékhézaggal/ települő felsőkréta litorális és pelágikus fáciesű biogén eredetű mészkövek alakultak ki. Az eltérő fácieseket valószínűleg az eredetileg Afrikához tartozó Adriai kiszögellés/"tüske"/ É-ra nyomulása idézhette elő./10. sz.forrás/ A szárazföld/mikrokontinens/ viszonylagos közelségére utalnak a csökkentsósvizi képződmények /Jákói Márga Formáció/ A Thetys medencéjének fokozatos bezárulását kísérő mozgások hatására a felsőkréta végére, az eocén elejére /kb. 67 millió éve/ a terület ismét szárazulattá vált, majd a Tiszai egységnek és a Pelsoi egységnek a közeledésével, egymással ellentétes mozgásuk, valamint a térrövidülés hatására szubdukciós zónák jöttek létre, melyek intenzív andezit vulkánosságot produkálhattak./11.sz.forrás/ Ennek hatására rakódhatott le az ekkor besűlyedt Zalatárnok-Bak-Pötrétei árokban, melyet tenger öntött el a tengeri faunát tartalmazó mészkő, márga, amelyet a Zalai Andezit Formáció vulkáni törmelékes eredetű kőzetei borítottak be a környező magaslatokról, vulkáni hegyekből származva. Ezt bizonyítja az eocén rétegek hiánya a többi fúrásban. A miocénben kb. 20-10 millió évvel ezelőtt az újabb kéregmozgások hatására a terület lesűlyedt, a Thetys előbb elzárt tengerrésszé, majd beltóvá alakult át tengeri, kevert, majd édesvízi üledéket hagyva hátra. Erre utalnak a bádeni algás mészkövek litorális, partközeli fáciesű agyagmárgák, a glaukonitos homokkövek, melyek a Pannon-tenger fokozatos elzáródásának következtében a víz algásodását és sótartalmának növekedését jelzik. A folyamat hatására az alsó-majd felsőpannonban a beömlő folyók, patakok hatására kiédesülő Pannon beltóban csökkentsósvizi, majd édesvízi mészmárgák, márgák, agyagmárgák, homokos agyagok, homok, míg a feltöltődés után a negyedidőszakban az üledéket áthalmozó, átrendező glaciális szelek hatására lösz, homok, fluviális eredetű agyag rakódott le.