A mezozoikum

Korszakai: Triász (225millió év-194millió év) Jura (194millióév-130millió év) Kréta (130millió év-60millió év) Triász emeletei: Seizi. Kampili, Anizusi, Ladini, Karni, Nori, Raeti Jura korai: Liász, Dogger, Malm Kréta emeletei: Valangini, Hacterivi, Barrowi, Apti, Albai, Conomani, Furoni, Emacheri, Szenon, Dániai

Éghajlat:
A permi éghajlat szélsőségei a triászban mérséklődtek, bár sok helyen folytatódott a szárazföldi üledékképződés. Eljegesedés nyomai még Gondwanaról sem ismertek. A triász-jura fordulóján nedvesebb és valamivel hűvösebb éghajlat terjedt el. A csapadékosabb időjárásnak megfelelően kiterjedt kőszénképződés folyt a partok mentén, többek között Magyarországon a Mecsek hegységben is. A doggerben és a malmban a tengerek jelentős felmelegedéséről és a csapadék -mennyiség csökkenéséről tanuskodnak a kiterjedt zátonymaradványok.
A krétában a meszes zátonyfáciesek a korabeli egyenlítő felé, a Téthys övre szorulnak vissza. A klíma lassan romlott, fokozatos lehülés következett be.

A mezozoikum földtani kifejlődése:
A Kárpát-medence középkori hegységei: Bakony, Vértes, Gerecse, Pilis, Budai-hegység, Naszály, Bükk, Mecsek, Villányi-hegység fő tömegét üledékes kőzetek alkotják. A Bükk mezozóos képződményei a Déli-Alpok és a Dinaridák ugyanilyen korú képződményeivel mutatnak rokonságot. A Mecsek hasonló korú képződményei germán vonásokkal rendelkeznek. A Zágráb-Kulcs-Hernád vonaltól északra levő nagyszerkezeti egység: Pelsói egység dél-alpi-dinári rokonságú. Az ettől a vonaltól délre elhelyezkedő Tiszai egység az európai lemez déli szegélyéről származik./3. sz.forrás/
A Tethys óceán területén, mely egykor egy óriási geoszinklinális volt folyamatos tengeri üledékképződés zajlott le. Ezek az üledékek a korabeli Afrika partjainak közelében rakódtak le és az óceán bezáródása után, részben takarós áttolódások révén kerültek a mai helyükre.
A triász időszakban tenger alatti hátságokon, trópusi körülmények között különböző dolomitok és mészkövek képződtek. Jellegzetes kőzet az algasávos, kagylópados Dachsteini mészkő. A jurában vörös ammoniteszes mészkő rakódott le. A legmélyebb tengerekben a kovavázú egysejtűek vázaiból radiolarit jött létre. A kréta rétegsor jellegzetességei a kagylózátonyok. Szárazföldi környezetben a kréta időszakban magmás kőzetfelszíneken laterit képződött. Az Alpoktól északra, Németország területén sekélytengeri, lagúna és szárazföldi üledéksorok képződtek. A germán triász három jellegzetes képződménye: a tarka homokkő, a sekélytengeri "kagylósmészkő" és a keuper.

Jellegzetes kövületei:
A pörgekarúak közül néhány nagy egyedszámban, kőzetalkotó mennyiségben élt./brachiopódás mészkő/. Különösen gyakori a Terebratula és a bordázott Rhynchonella. A Molluscák közül a sekélyvízi triász óceánban a Megalodusok, míg a krétában a kagylók egy kihalt sajátos ága, a Rudisták csoportja fejlődött ki.
Ezeknél a teknő tülökszerűen megnyúlt és végével a tengerfenékhez nőtt. A másik teknő ellaposodott és fedővé alakult. Az Ammonoideák virágzásának fő szakasza a mezozoikum. A német triász kagylósmészkő tengerében élt a Ceratites ennek rokonai a Bakonyban a Hungarites, Arpadites, Balatonites. A több mint 3000 triász Ammonites faj nagy része a triász végén kipusztult, csak a Rhacophyllites nemzetség maradt meg a jurában. A krétában félig kicsavarodott vagy csigaházszerűen felcsavart formák terjedtek el. Ilyen, pl. a Turrilites, vagy a Baculites. A jurában és a krétában megjelennek a szivar alakú Belemnites-félék, a tüskésbőrűek közül a Pelmatozoákat már csak a noideák képviselik, melyek gyakran lépnek fel kőzetalkotó mennyiségben. A krétában kezdődik meg a Foraminiferák óriási alakjainak kifejlődése.