EGY HÉT NÉMETORSZÁGBAN...

Egy májusi csütörtök hajnalán kocsik parkolnak le a zalaegerszegi Sportcsarnok parkolójában, hétmérföldes csomagok kerülnek elõ és az álmosságot is legyõzõ izgalom uralkodik el azon a 40 tanulón, akik a következõ 10 napot Németországban fogják tölteni.

A Zrínyi Miklós Gimnázium két éve vette fel a kapcsolatot a rockenhauseni reáliskolával. A német és a magyar gyerekek elõször levelezni kezdtek, majd 1995 tavaszán elindult az elsõ, zrínyis diákokkal teli busz. Augusztusban a németek viszonozták a látogatást, s most májusban rajtunk volt a sor, hogy meglátogassuk külföldi barátainkat.

A 15 órás út segített, hogy kicsit "összerázódjunk". Sajnos az égiek nem voltak kegyesek hozzánk: majdnem egész úton zuhogott az esõ. Mielõtt Rockenhausenben „landoltunk” volna, megtekintettük a speyeri dómot, a Habsburgok egykori temetkezési helyét, ahol rögtönzött kórusunk elénekelt egy szép dalt... Hosszú várakozás és utazás után buszunk fél kilenc körül gördült be az iskola parkolójába. A német családok már vártak ránk. Volt elég idõnk arra, hogy megismerkedjünk vendéglátóinkkal, hiszen a program szerint rögtön három családi nap következett... Pénteken az iskola a 30. születésnapját ünnepelte. Ezen az ünnepségen mi magyarok is szerepelhettünk, amit a német közönség hatalmas ovációval fogadott. Azt hiszem, nem csak a hangunk tetszett, talán egy kicsit a szokatlan matrózblúz is... A hétvégét végig a családokkal töltöttük, ami megkönnyítette az ismerkedést és a barátkozást. Hétfõn újra együtt volt a csapat és vidáman csacsogva, egymást túlkiabálva indultunk Idar–Obersteinbe. Ez a város a szó szoros értelmében egy kis ékszerdoboz. Megtekintettük a drágakõ-múzeumot és egy sziklába vájt templomot. Az ebéd egy különleges német eledel volt; Spießbraten. Hát, nem volt könnyû megbirkózni nem mindennapi méreteivel! Délután szabad program várt ránk és a 40 magyar diák pillanatok alatt megszállta a város bevásárlóközpontját. Másnapra túrát szerveztünk, de az az esõ elmosta az egészet, így a német gyerekekkel együtt bezsúfolódva a buszba, elindultunk Wormsba. Itt sok híres és érdekes helyre vitt el minket idegenvezetõnk.Ki gondolta volna, hogy itt kérték számon egykor Luther Mártontól újító tanait, és hogy itt található a legnagyobb németországi zsidó temetõ? Szerdán végre mi, magyar gyerekek is részt vehettünk a német tanórákon. Igazán érdekes élmény volt. Minden olyan természetesnek hatott... Aznap még egy gyárlátogatás és egy színházi elõadás várt ránk. Nagyon izgalmas és meglehetõsen zajos élmény volt látni, hogyan készülnek a Recaro cég repülõgép- és autóülései. A színházban egy operettet láttunk, majd a csütörtöki napot ismét a családokkal töltöttük. Ez volt az úgynevezett apák napja, melyet a németek túrával ünnepeltek. Voltak, akik biciklivel, voltak, akik gyalog keltek útra. Mindenhol népzene szórakoztatta a nagyérdemût, és finomabbnál finomabb ételek gyarapították az éppen csak leadott kilókat. A pénteki nap volt talán a legérdekesebb. Mainzba és Rüdesheimbe utaztunk. Gutenberg János kezdetleges könyvnyomtató gépével egy terjedelmes oldallal gyarapítottuk az Ószövetség örökérvényû tanait, majd egy hajón élvezhettük a Rajna - menti várak egyedülálló szépségét. Felejthetetlen élmény volt, fõleg a hatalmas jégesõ, ami a nyílt fedélzeten kapott el bennünket, s ugyan hol másutt történhetett volna az egész, mint a folyami hajóst próbára tevõ Loreley szikla alatt. Szinte észre sem vettük, milyen hamar elérkezett az indulás napja. Mindenki nehezen búcsúzott vendéglátóitól, hiszen 10 napig õk pótolták itthoni családunkat.

A visszaút, ki hinné, éppoly hosszú volt, mint az odavezetõ. Csak mintha mindenki kicsit fáradtabb lett volna. De élményekkel telve, boldogan tértünk haza. Mikor elhaladtunk a Zalaegerszeg tábla mellett, végképp elszabadultak az örömteli indulatok...

Újra itthon! Megérkeztünk, itthon vagyunk, no és persze, újra vár az iskola. De valamivel mégis többek lettünk. Nemcsak német tudásunk fejlõdött ez idõ alatt, hanem olyan helyeken is jártunk, ahová egyébként talán soha nem jutottunk volna el. S végül, de nem utolsósorban, betekintést nyerhettünk egy számunkra új kultúrába, egy sok szempontból más világba. Egyszóval fantasztikus volt... Megfogadtuk: "Viszlát jövõre, ha lehet, itt és ugyanígy!"

Zumbók Gabriella - Mátyás István 2.b osztályos tanulók (és a többiek...)

Zrínyi Miklós Gimnázium Zalaegerszeg